Na ez a hetem is elég lassan telik.
Azt nem mondom, hogy unatkozom, dehát..
Festjük az ajtókat és a félfákat, persze én nem csinálhatok semmit.
Kicsikét kiakaszt ez a fokú vigyázás. Szeretnék én is csinálni vmit.
Persze jó hogy vigyáznak rám, de akkor is.
Vasárnap voltunk szőnyegpadlót nézni apa dolgozószobájába. Danikám talált magának városos szőnyeget, ott mondogatta ő ilyet szeretne. Nem vettük komolyan, erre leült előtte a földre, hogy ő akkor ezt kéri szülinapjára. Olyan édes volt, lehetett neki ellenállni?!
Tegnap jött meg, este le is kellett neki rakni, ma egyfolytában azon játszott, eddig megérte.
Holnap megyek orvoshoz meg ultrahangra, már nagyon várom. Kíváncsi vagyok mekkorát nőttünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése